Kedves látogatónk!
Pár szóval szeretnénk bemutatni, hogyan jutottunk el a nemsokára két éves webáruházunkig.
2005-ben ott voltam, amikor a Társasházban megszületett 4 kiscica, akikből egy kis cirmost befogadtam, kisebb zökkenőkkel… egy kis kandúrt szerettem volna, de kislány lett 🙂 …fél éves korában ivartalaníttattam, és a testvéreit felelős gazdikhoz adtuk. Buksi (mert ez lett a neve) nem volt még 2,5 éves amikor megismerkedtem a párommal, és annyira megtetszett Neki ahogy kötődtünk egymáshoz, hogy Ő is szeretett volna egy cicót. Egy apróhirdetési oldalon látott meg egy ingyen elvihető kis kandúrt, akiért Paks mellé kellett lemenni. Cicu lett a neve, de nem annyira volt ragaszkodó, és bújós mint Buksi. 9 hónap múlva megszületett……a gondolat, hogy egy Maine coon cica jöhetne hozzánk, akinek a tenyésztőnél az első vemhessége rosszul alakult… a picik sajnos halva születtek, és állandó méhgyulladása volt, csak ivartalanítva tudott életben maradni, de így a tenyésztőnek már nem kellett. Vállaltuk az ivartalanítást, és egy hónapba telt, mire Cicu megbékélt az új jövevénnyel. Nem is terveztünk több “családtagot”, de ősszel besétált egy tricolor kislány az udvarba, a hasán egy gyógyulóban lévő műtéti heggel…hiába kérdezősködtünk, nem hiányzott senkinek a környéken, így itt maradt nálunk. Pici karácsony után beteg lett, (valószínűleg egy másik cica megharapta, és folyadék gyűlt a tüdejébe) és csak az orvosunk ( Dr. Fekete Ádám ) lelkiismeretes munkájának köszönhettük, hogy életben maradt. 2012 április végén hajnalban találtam egy kb 3 hónapos kis fekete-fehér kandúrt egy autó motorterében, és azzal a felkiáltással, hogy “majd valaki befogadja”, hazavittem. Mivel annyira szép volt, nem volt rajta két szimmetrikus folt, úgy döntöttünk, marad Nálunk:) Mózes mindenki kedvence lett, és a házban lakó 4 kutyussal is nagyon jól kijön, sokat játszanak az udvaron:) Egyik nap a párom azzal fogadott, hogy két 3 hónap körüli kiscicát “ki akarnak rakni az erdőbe”, mert a nagymama allergiás a macskaszőrre…gondoltuk, inkább keresünk nekik gazdit, és magunkhoz vettük a testvérpárt. A facebookra feltett hirdetésre rengetegen jelentkeztek, de ivarosan szerették volna Őket, amit kizártnak tartottunk, felelős gazdik lévén. Amikor eljött az ivartalanítás ideje, úgy gondoltuk, már családtagok, és nem adjuk oda Bandit és Mimit sem együtt, sem külön-külön. Mivel 7 cicánál tartottunk, úgy gondoltuk, “megállunk a gyűjtögetésben”, mert anyagilag nem bírjuk az ellátásukat. 2014 év elején arra az elhatározásra jutottunk, hogy termékekkel, tanácsokkal, szeretettel más gazdikat is szeretnénk ellátni, és márciusban elindítottuk a webáruházat. Július 4-én egy ipartelepen találtam egy cicát, aki elmondás szerint már 2 napja nyávogott, csak nem tudták honnan jön a hang… Nekem szerencsém volt, véletlenül találtam meg, egy csövön lógott, a mancsánál fogva beszorulva. Azonnal orvoshoz rohantam vele, ki volt száradva, a mancsát sem használta, csak húzta maga után, az első vizsgálatok alapján esélyes volt az amputáció, amit nem szerettünk volna, ezért specialistákat kerestünk. A szent Bernát ambulancián tudtuk meg, hogy a cica egy ritkaság….vörös cirmos, akiből kevés születik, 1000-ből csak egy a kislány….és Ő az volt. Luca lett a neve, és a nyolcadik szerelmünkként került a családunkba. A “baleset” következtében elvesztette a kisujját, néha sántít a bal mancsára, három lábon ugrál, legutóbb novemberben tartottunk egy Milgamma kúrát, de sajnos nem javult az állapota, további vizsgálatokra lesz szükség, hogy kideríthessük, miért fáj a lába.
Folytatása következik:)