A kutya remek társas állat, hűséges és szófogadó, ha foglalkozunk vele. A kutyaidomítás azonban lehet, hogy sok türelmet kíván a te részedről is. Hogyan is kell egy kutyát idomítani, vagy trükkökre megtanítani? Bizony, jutalomfalatokkal.
Mielőtt emiatt aggódnál, a jutalmazásra azért van szükségünk, hogy a kutya helyes viselkedését automatikus reakcióvá erősítsük. Mindegy, hogyan érjük el ezt a célt: ha ötszázszor ismétled el az „Ül!” vezényszót, s a kutya végül valóban leül, akkor ez a viselkedés automatikussá vált nála, akkor is, ha az első ötszáz alkalommal azért ül le, mert jutalommal csábítottad erre. Később bevésődik a folyamat, és elég lesz ehhez meghallania az „Ül!” szót. S ez az a pillanat, amikor elhagyhatod a várva várt jutalmat – de ne végérvényesen! Továbbra is jutalmazd meg alkalmanként.
A jutalmazás célja a megfelelő erőfeszítés értékelése. Amiért korábban még jutalmat kapott a kutya, az később már nem igényel megerősítést. Ezt a módszert nevezzük „a kezdőtét emelésének”. Amikor pacsizásra tanítod, eleinte már azért is jutalmazod a kutyát, ha kissé felemeli a tappancsát vagy eltalálja a kezed. Amint rájött a trükk nyitjára, késleltetheted a jutalmazást: várd el tőle, hogy magasabbra vagy hosszabb ideig tartsa a levegőben a lábát. Ha a gyakorlat egyik fázisában már csaknem sikerrel teljesít, tedd feljebb a lécet, és egy még bonyolultabb készséget kezdj jutalmazni.
A kutya motivációját úgy tarthatod fenn, ha újabb kihívásokkal szembesíted, miközben rendszeres siker-élményhez juttatod. Ne hagyd egymás után két-három alkalomnál többször „tévedni”, különben elkedvetlenedik és felhagy a próbálkozással. Inkább folytasd a gyakorlást az előző, könnyebb lépéssel.
Légy vele türelmes és semmit se erőltess!
Új trükk betanításakor sokszor úgy tűnhet, a kutya nem érti a lényeget: fogalma sincs az elvárt viselkedésről. Feszeng, a jutalom után nyúlkál, csak a kezedben tartott étel érdekli. Úgy érezheted, sohasem fogja megérteni, mit kívánsz tőle. Ne erőltesd! Ha mindennap megismétlitek ugyanazt a mozdulatsort, egyszer csak megvilágosodik az értelme. Az ilyen pillanatok fűzik még szorosabbra kettőtök barátságát.
A kutyaidomítás kudarca többnyire az emberi türelmetlenség.
Képzeld el a következő, kudarccal végződő forgató- könyvet: forgásra utasítod a kutyát, és az itt leraknak megfelelően egy jutalomfalattal körbevezeted. A kutya izeg-mozog közben, harapdálja a kezed. Te erre felemeld a hangodat, és még határozottabban megismétled a vezényszót. Ő ekkor vakarózni kezd, ügyet sem vetve rád. Megragadod a nyakörvét, és most már kiabálsz vele: „Mi lesz, forogj már!” A kutya erre lefekszik, te pedig dühönghetsz csekély értelműsége miatt… Az emberek többségét saját türelmetlensége akadályozza abban, hogy megtanítsa a kutyáját hasonló mutatványokra. Türelmetlen társaikhoz képest még azok a kutyaképzők is eredményesebbek, akik rosszul időzítenek, képtelenek kellő hatékonysággal együttműködni a kutyával, vagy józan ésszel gondolkodni.
Most pedig képzeld el a következő, sikerrel végződő jelenetet is: forgásra utasítod a kutyát, és az itt leírtaknak megfelelően egy jutalomfalattal körbevezeted. A kutya izeg-mozog közben, harapdálja a kezed. Te erre felemeld a hangodat, még határozottabban megismétled a vezényszót. Ő ekkor vakarózni kezd, ügyet sem vetve rád. Te¬szel még egy próbát, mire ő nagy nehezen tesz egy forgásnak jóindulattal nevezhető fordulatot. „Ez az! Ügyes vagy!” – mondod. Próbálkozol tovább, újra meg újra, és a sok századik alkalommal… egy szép napon… sikerül! A fejlődés lassú és kiábrándító is lehet, ezért türelemre van szükségünk kiegyensúlyozottságunkhoz és a következetes módszerekhez.
Az új trükkök elsajátítása mentális értelemben is fárasztó a kutya számára. Tedd érdekessé számára a gyakorlást, és akkor hagyjátok abba, amikor ő még szívesen folytatná. Pozitív végkicsengése legyen minden egyes alkalomnak, még akkor is, ha ehhez egy könnyebb lépést kell megismételtetned vele.